Dinin uzamsal üyeliğinde de önemli rol oynayan faktör, dinin etnik fonksiyonları ve bu etnik faktörlerin dini işlevlerinde ortaya çıkan etkileşimlerdir. Tarihsel olaylarda durum tespitini dinden önce etnik köken belirlemektedir. Din etnik kökenlerinin yapısal faktörü haline gelmiştir. Etnik kökenler İslam da dahil olmak üzere dünya dinlerini uluslarını ve kıtaları kuşatan faktörlerdir.

Müslümanlar Kuzey ve Güney Amerika, Afrika, Ortadoğu, Asya ve Batı Avrupa ' da yaşıyor. Ama Müslümanların % 60 ' i Asyalıdır. Bunların arasında din etnikleşmesini de görebilirsiniz. Sonuç olarak Uluslarda ′′ milli din ′′ temel faktör olarak işlev görüyorsa da “Var oluş” tarihi siyasi güçleri tarafından açıklanabilmektedir.

Siyasi sınırların ve dini sınırların birbirine denk geldiğini dünyada sıklıkla görüyoruz. Ulusal dinler genellikle doğada uluslararası olsalar da, kamuoyu genellikle onları bir milletin karakterine hükmeden bir şey olarak tanımlar.

Türkiye’de dine bağlı kavramlar:

İslam dini ve laik güç  şeklindeki iki önemli kavramın günlük hayat içindeki ayrılması ve uygulanması Türklerin büyük Atası Atatürk tarafından büyük çaba gösterilse de aslında hiç ayrılamıştır. İşte Türkiyede gündelik hayatı düzenleyen din ve laik kanunların uygulanışları ortadadır. Din, milli kültürü ve etnik kimliği sürdürmede büyük bir pay sahibidir, aynı zamanda etnisitenin muhafaza edici gücü olarak da adlandırılır. Aynı dine mensup olmak genellikle dil farkına rağmen insanları bir arada tutar. Din, aynı zamanda etnik grup, dininde bulunduğu çevreden farklılık gösterdiğinde önemli olan bir etnik kohezyon gücüdür. Bu genellikle keşiflerde fark yaratır, ancak ortak inanç ve ritüellerin pratiğinde ortak dini yönler ve töresel farklılıkları görebileceğimiz birçok örnek de vardır. İç Anadolu Kırım ve Nogay Tatar topluluklarında bunun güzel örneklerini Alevilik olarak görebilirsiniz. Mevcut örnekler dinin, toplumu şekillendirici ve sürdürücü rolü ile birlikte etnik bir rolü de olduğunu göstermektedir. Ayrıca yerel kültürün dini rengini de vermektedir. Aynı zamanda dinin bazen daha muhafazakar olması, etnik kimlikten daha dış etkenlere karşı ama özellikle dilden daha dirençli olduğunu göstermektedir. Dinin bu fonksiyonu etnik harita çizmek ve ulusal oranları belirlemek için kullanılmıştır.

Ulusal grupların, toplulukların , etnik kökenlerin çevresinden başka geleneklerinin dini katmanlarını koruma biçimi de yaygındır.

Dini ve etnik endogam, dinin etnik işlevleriyle de yakından bağlantılıdır. Örneğin Eş seçimini dini bağlılık belirler. Karışık evlilik, yani etnik karışık evlilik, diğer dinlere mensup müstakbel eşlerin İslamı benimsemesi zorunludur. Bu durum dinin Anadolu mirasının evlilik geleneklerinde günlük bir pratiğidir. Bu ayni zamanda eşlerin kararı yerine ana babanın önce onlarına kaderini tayin etmesidir.,

Türkiye 'nin dini demografik durumu:

 Nüfusun önemli bir kısmı, % 99,8 İslam' ın Sünni kolunu uyguluyor, ama iyi sayıda Şii, Alevi grupları ve birkaç Ortodoks (Doğu Hristiyan), Ermeni Ortodoks, Yahudi Roman Katolik ve Protestan grubu da yer almaktadır. Ülkenin etnik haritası ile ilgili olarak nüfusun dayanağı Türkmen kökenlidir ama ülkenin etnik paleti çok renklidir

 Türkiye ' de 47 çeşit kırsal, etnik ve dini grup yaşamaktadır. Türkiye ' nin ilk etnik haritası 1918 yılında Istv án Györffy tarafından Len árd ' ın Kis ázia Seferi ' nin çalışması sırasında yapılmıştır. O  16 çeşit etnik ve dini grup tanımlamıştır.

70 yıl sonra Peter Alford Andrews, etnik ve dini grupları değerlendirmiş  onların inanış kodlarını, konumlarını ve en önemli dini ve kültürel özelliklerini açıklamıştır.

Böylece 47 gruptan oluşan bir tablo oluşturmuş ve etnik bir harita yapmıştır.

Ne yazık ki bu belge ve bilgiler sadece İngilizce sürümünde yayınlanmıştır.

Türkçe tercüme ve yayınlama harita ekini ele almamış ama Türk milleti hakkında etnik ve dini yönden çeşitli bilgiler sunduğu için hala eşsiz bir eserdir.

Onun değerlendirmesi sonucu Sünni Türkler, Alevi Türkler, Sünni Yörükler, Alevi Türkmenler, Alevi Tahtadziler, Alevi Abdallar, Şii Azeriler, Karapak grupları, Uygurlar, Kırgızlar, Kazaklar, Özbekler, Kırım Tatarları da var (Bunlar arasında da Alevi gruplar yer alır), Nogay Tatarları, Balkarlar ve Karaçsailer, Kumuk, Dobrudz Türkleri, diğer Balkan ülkelerinden Türkler, Dağıstanlı Müslüman göçmenler, Sudanlılar, Bilgiler, Sünni Kürtler, Alevi Kürtler, Cezidi Kürtler, Sunni Zaza, Ermeniler, Hemşinleri (Koçkar) dağlarda yaşayan küçük bir grubu), Arnavutlar, Küba Kazaklar, Ruslar, Polonyalılar, Çingeneler, Hıristiyan Rumlar, Yunanca konuşan Müslümanlar, Almanlar, Sünni Araplar, Alavita (nusari) Araplar, Hıristiyan Araplar, Yahudiler, Suriyeli Ortodoks Hristiyanlar, İzciler, Çeçenler ve İngus Gürcüleri,

Etnik palet çok çeşitli, ve çok iyi gösteriyor ki bir ülkede ekonomik sıkıntı yoksa etnik sorun da yoktur. Türkiye ' de son elli yılda ne etnik çırpınma (Kürt siyasi hareketleri hariç), ne dini zulüm yaşandı.

Belki tarikatlar, tekkeler ve dergahlar, sufi manastırlar, okullar Atatürk tarafından yasaklanmış (Üsküdar, Özbekler Tekkesi hariç) olsalar da çoğu gizli din kuruluşları olarak kendilerini korumuşlardır

Bu etnik gruplar yakından incelemeye değer niteliğindedir, çünkü nispeten kapalı topluluklar, gelenekleri daha iyi korunur ve kültürel unsurların köken ve göç yönünde hareket yönünü takip edebiliriz.

Birkaç araştırma gezisi ve birkaç yerleşim yerinde din ve etnik sorunu inceleme fırsatı yakaladım. Ancak bunların içinde en başarılısı, Kırım ' da Tatar ve Nogay yerleşim yerlerine ulaşma fırsatım olmuştur. UNESCO Türkiye Milli Komitesi tarafından düzenlenen bu araştırma sonucunda aşağıdaki yerlerde katıldığım çalışmalarda topladığım veri ve gözlemler bana ömür boyu tecrübe kazandırmıştır.

 Ankara, Çubuk, Çağundur mahallesi (her iki Tatar köyü), Eskişehir, Alpu köyü (Nogaj kasabası). Fevziye, Eskişehir, Kütahya İzmit, Karatepe, Tekirdağ (Rodost ó), Çorlu (Alevi köyü) Cem töreninin ritüelini Çeşmeli köyü (alavita) meclis salonunda ritüel adetlerini gözlemleyebildim. Bunlar hayatımın en iyi deneyimlerinden biri olmuştur. Bu vesilelerle tanıştığım iyi iş arkadaşlarımla sonsuza kadar ruhumda yanan yerlerde çalışabilirdim ve onları asla ve asla unutmayacağım. Türkiye, seni bu yüzden seviyorum

Dr.Julia BARTHA

05.03.2021

 

Szerelmes földrajz: Törökország, ahogy én szeretem...

Vallás és etnikum

A vallás térbeli tagolódásában az etnikumnak is fontos szerep jut, szoros kölcsönhatásról van szó, mely a vallás etnikai funkcióiban és az etnikai tényezők vallási funkcióiban nyilvánul meg. A történelmi eseményekben ez úgy látszódik, hogy előbb az etnikum határozza meg a vallását, majd a vallás lett az etnikum strukturáló tényezője. A világvallások, közöttük az iszlám is nemzeteket átfogó, kontinenseken átívelő tényezők. A muszlimok élnek Észak-és Dél-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában és Nyugat-Európában. Ám a muszlimok 60%-a ázsiai. Közöttük is megfigyelhető a vallás etnikussá válása, melynek eredményeként „nemzeti vallás”-ként funkcionálnak. Létrejöttük a történelem politikai erőviszonyaival magyarázható. Gyakran látjuk a világban, hogy a politikai határok és a vallási határok egybeesnek. Bár a nemzeti vallások gyakran nemzetközi jellegűek is, a közvélemény mégis gyakran társítja őket egy nép karakterével, többnyire olyannak írja le, ami domináns egy nép karakterével. A nemzet és vallás összekapcsolt fogalmak, az iszlám vallás és a világi hatalom –noha a törökök esetében Atatürk kifejezetten törekedett rá - valójában sohasem vált szét. Itt a vallás egyszerre vallás és világi törvény, amely a mindennapokat szabályozza. A vallásnak a nemzeti kultúra és az etnikus identitás megtartásában is nagy szerepe van, az etnikum megtartó erejének is szokás nevezni. Az azonos valláshoz tartozás sokszor a nyelvi különbség ellenére is összetartja a népeket. A vallás egyben etnikai kohéziós erő is, ami akkor számít, mikor az etnikai csoport a vallásában eltér a környezetétől. Ez általában felekezeti különbséget jelent, de sok példa akad arra is, hogy a közös valláson belüli irányzatokban, szertartásbéli eltérésekben a közös hitélet gyakorlásában, ritusaiban láthatunk eltéréseket. Erre jó példákat lehet látni Belső-Anatólia krími-és nogaj tatár alevi közösségeiben. Az ő példájuk jól mutatja, hogy a vallásnak közösségformáló és fenntartó szerepével együtt, etnikai szerepe is van. Mindazonáltal a lokális kultúra vallásos színezetét is megadja. Ugyanakkor az is szembeötlő, hogy a vallás olykor konzervatívabbnak bizonyul, jobban ellenáll a külső hatásoknak, mint az etnikai identitás, de főleg a nyelv. A vallásnak ezt a funkcióját az etnikai térképek megrajzolásánál, a nemzetiségi arányok megállapításánál felhasználják. Gyakori, hogy a nemzetiségi csoportok, szórványok, etnikumok már csupán a környezetüktől eltérő hagyományaiknak a vallási rétegét őrzik. Ugyanakkor a vallás jól dokumentálhatóan, hosszabb távon jelzi az egykori etnikai különbségeket.

A vallás etnikai funkcióival szoros összefüggésben áll a vallási és etnikai endogámia is. A vallási hovatartozás meghatározza a házastárs megválasztását. Ritka a vegyes házasság, mármint etnikai szempontból vegyes házasság, a más valláson lévő leendő házastársak minden esetben fel kell vennie az iszlám vallást. Sőt napi gyakorlat, az anatóliai törökség házassági szokásaiban, hogy eleve a szülők állapodnak meg a fiatalok sorsát illetően. Törökország vallási megoszlását tekintve, a lakosság jelentős része, 99,8 %-a az iszlám szunnita ágát gyakorolja, de vannak szép számban siiták, alevi csoportok is és kevés lélekszámú ortodox (keleti keresztény), örmény ortodox, zsidó, római katolikus és protestáns csoport is. Az ország etnikai megoszlását illetően a népesség alapja türkmén eredetű, de az ország etnikai palettája igen színes: 47-féle táji, etnikai és vallási csoport él Törökországban. Az első etnikai térképet Györffy István készítette Törökország Fekete-tenger partvidéki területeiről 1918-ban, a Lenárd-féle Kisázsiai Expedíció munkálatai során. A bejárt területen 16 féle etnikai és vallási csoportot írt le. Őt követően, 70 évvel később, Peter Alford Andrews gyűjtötte fel az etnikai és vallási csoportokat, leírta lélekszámukat, tartózkodási helyüket és legfontosabb vallási és kulturális jellemzőjüket: 47 –féle csoportról ad számot, s etnikai térképet is készített, ami azonban sajnos csak a kötet angol kiadásában jelent meg. A török fordítás és kiadás nem vette át a térképmellékletet, de így is páratlan értékű munka, mert eligazít az etnikailag és vallásilag sokszínű török nemzetet illetően. Ezek szerint élnek szunnita törökök, alevi törökök, sunnita jürükök, alevi jürükök, sunnita türkmének, alevi türkmének, alevi tahtadzsik, alevi abdalok, siíta azeriek, azon belül karapapak csoportok, uygurok, kirgizek, kazakok, özbegek, krími tatárok (alevi csoportjuk is van), nogaj tatárok, balkárok és karacsájok, kumukok, Bulgáriából menekült dobrudzsai törökök, más balkán országbó menekült törökök, dagesztáni muszlim nomádok, szudániak, észtek, szunnita kurdok, alevi kurdok, jezidi kurdok, szunnita zazák, oszétek, örmények, hemsinek (a Koçkar hegységben élő kis lélekszámú csoport),albánok, kubáni kazakok, oroszok, lengyelek, cigányok, keresztény görögök, görögül beszélő muszlimok, németek, szunnita arabok, alavita (nusari) arabok, keresztény arabok, zsidók, szíriai ortodox keresztények, cserkeszek, csecsenek és ingusok, grúzok, lázok… Az etnikai paletta igen sokszínű, jól mutatja, hogy egy országon belül, ha gazdasági probléma nincs, etnikai probléma sincs. Törökországban az utóbbi ötven évben etnikai jellegű villongás nem volt (leszámítva a kurdok politikai indíttatású megmozdulásait), vallásüldözés sem. Jól lehet, az alevi tarikátokat, tekkéket és dergáhkat, szúfi kolostorokat és iskolákat Atatürk betiltotta (kivéve Üsküdar, Özbekler Tekkesi), azok búvópatakként átélték a 20. századot és titkos vallási szervezetekként megőrizték magukat többségükben máig. Érdemes közelebbről megvizsgálni őket, mert viszonylag zárt közösségek lévén a hagyományaikat jobban őrzik, származásuk, vándorlásuk irányából a kulturális elemek mozgásának irányára következtethetünk. A vallás és etnikum kérdéskörét több kutatóúton és több településen tanulmányozhattam. A legeredményesebbnek azonban az UNESCO Török Nemzeti Bizottsága által szervezett kutatás volt, amikor is lehetőségem volt krími tatár, nogaj településekre is eljutni. Életre szóló élményt adtak az alábbi helyszíneken gyűjtött adatok és megfigyelések: Ankara, Çubuk köyü, Çavundur köyü (mindkettő tatár falu), Eskişehir, Alpu falu, (nogaj település). Fevziye, Eskişehir, Kütahya Izmit, Karatepe, Tekirdağ (Rodostó), Çorlu (alevi falu) ahol a Cem szertartás rituális étkezését tanulmányozhattuk. Çeşmeli falu (alavita) gyülekezeti termében a rituális szokásokat figyelhettük meg. Életem egyik legszebb élménye. Jó kollégákkal, olyan helyeken dolgozhattam, ami örökké beleégett a lelkembe és sohasem felejthetem el. Törökország, ezért (is) szeretlek! Dr Julia BARTHA